A vészleállítás olyan funkció, amely a személyeket fenyegető veszélyeket, gépeket vagy egyéb kárt előz meg vagy csökkent, ha működtetik. A vészleállító berendezések olyan biztonsági eszközök, amelyek nem látnak el közvetlenül kockázatcsökkentő intézkedést: a szabványok kiegészítő védőintézkedésként kezelik. Ezért nem lehet pl. egy burkolatot vészleállító nyomógombra cserélni, a kettő nem egyenértékű!
A 2006/42/EK irányelv alapján a műszaki-jogi előírás:
“1.2.4.3. Vészleállítás
A gépet el kell látni egy vagy több vészleállító berendezéssel, hogy a meglevő vagy közelgő veszélyt el lehessen hárítani.
Ez alól kivételt képeznek az alábbiak:
– olyan gép, amelyen egy vészleállító berendezés nem csökkentené a kockázatot, akár azért, mert nem csökkentené a leállási időt, akár azért, mert nem tenné lehetővé a kockázat kezeléséhez szükséges különleges intézkedéseket,
– hordozható kézi és/vagy kézi irányítású gép.
A berendezés:
– rendelkezzen jól beazonosítható, jól látható és könnyen megközelíthető vezérlőberendezéssel,
– legyen képes a veszélyes műveletet a lehető leggyorsabban leállítani további kockázat előidézése nélkül,
– ahol szükséges, indítson el bizonyos védelmi műveleteket vagy engedélyezze az elindításukat.
A vészleállító funkciónak mindenkor hozzáférhetőnek és működőképesnek kell lennie, tekintet nélkül a működési módra.
A vészleállító berendezés a többi biztonsági intézkedés kiegészítője, és nem helyettesíti azokat”
TERVEZÉS
Általános működési követelmények:
- A vészleállítást mindig emberi cselekvésnek kell kezdeményeznie (a kezelőszemély a nyomógombot megnyomja, a húzózsinórt meghúzza, a rudat eltolja, megrúgja stb.);
- A vészleállító funkciónak mindig aktívnak kell lennie! Nem lehet olyan üzemmód vagy gépállapot, amikor a vészleállító funkció át van hidalva vagy fel van függesztve;
- Amennyiben a vészleállító parancs aktívvá válik, minden veszélyes gépi mozgást, működéseket a lehető leghamarabb le kell állítani és a gépet biztonságos állapotba kell hozni (vagy bekapcsolhat más olyan védőberendezés, funkció, ami a kockázatot csökkenti, ez a vészindítás);
- Ha a vészleállítás történt, a vészleállító parancsnak mindaddig aktívnak kell lennie, amíg azt vissza nem állítják, a veszélyes gépi funkciók ne legyenen indíthatóak;
- A visszaállítást csak emberi beavatkozással legyen lehetséges elvégezni (szándékos beavatkozással);
- A visszaállítás ne okozza a gép újraindítását, veszélyes mozgások kezdeményezését.
Az MSZ EN ISO 13850:2016-os szabvány kezeli a vészleállító eszközök hatókörének kérdését, azaz hogy a vészleállító mit állítson le, és mit ne. Erre az alábbi tervezési szempontok vonatkoznak:
A vészleállító eszközök hatóköre fedje le a teljes gépet. Ez azt jelenti, hogy a gépen található bármelyik vészleállító nyomógomb, vagy húzózsinór működtetése a teljes gépet vagy a veszélye funkciókat állítsa le.
Ha gépsorról vagy komplexebb gépről van szó, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a vészleállító eszközök hatókörét szétválasszuk. Ennek oka lehet a vészleállítással járó felesleges kellemetlenségek, mint például gépsor esetében olyan gépegységek is leállításra kerülnek, amelyek további működése nem okozott volna járulékos kockázatot, vagy éppen fordítva, a gépsor egyik géprészének vészleállítása további kockázatot eredményez, és a gép visszaállítása időkiesést okoz, vagy nehézkes visszaállítás.
(Megjegyezendő itt, hogy a vészleállító funkció tervezésénél figyelembe kell venni az újraindítási feltételek visszaállításához szükséges kezelői beavatkozásokat (fizikai megterhelés, idő, kényelmetlenségek), és tervezésnél szempont legyen, hogy a lehető legkönnyebben lehessen a gépet újraindítani (amennyire lehet), különben a vészleállító nyomógombot a kezelőszemélyek “félve” nyomják meg, vagy meg késleltetve működtetik.
Minden egyes vészleállító hatókör lefedheti a gép egy részét, a teljes gépet, vagy a gépek egy csoportját (gépsort), és ezek kialakításánál átfedés is lehetséges. Minden esetben a gép kockázatfelmérésének kell megadnia a hatókörök koncepciójára vonatkozó iránymutatásokat, előírásokat amik az alábbi kérdések alapján kidolgozhatóak:
- Milyen a gép fizikai elrendezése, mekkora terület látható be? (hol történik kezelői beavatkozás, közlekedés, jelenlét stb.)
- Fel lehet-e ismerni a keletkező veszélyeket: láthatóak-e, hallhatóak-e, egyéb módon érzékelhetőek-e?
- A vészleállítás vagy a vészleállítás elmaradása okoz-e további járulékos kockázatot a gépen vagy a kapcsolódó gépeken?
Több vezérlési hatókör akkor alkalmazható, ha
- minden egyes vészleállító hatókört egyértelműen határozzák meg és azonosítanak;
- a vészleállítást igénylő veszélyekkel a vészleállítő eszközöket könnyen társítják;
- minden vészleállító berendezés hatóköre azonosított (piktogrammal, felirattal, elhelyezéssel);
- A vészleállítás nem okozhat további veszélyeket, nem jöhet létre járulékos veszély;
- Ha vészleállítás történik egy több vezérlési hatókörű berendezésen, a le nem állított géprész vészleállító funkcióját fenn kell tartani;
A leállítás módja, leállítási kategóriák
A vészleállítás valamilyen módon leállítja a veszélyes gépi funkciókat, mozgásokat, a gép biztonságos állapotba kerül. Ezeket leállítási kategóriának hívja a szabvány. A leállítási kategóriákat a kockázatértékelésnek megfelelően kell kiválasztani és alkalmazni. Két fajta leállítási kategóriát enged a szabvány vészleállítás esetén:
0. leállítási kategória: a gépi működések közvetlen leállítása, kikapcsolása az energiaellátás megszűntetésével (pl. hatjásvezérlőknél STO, kuplungok szétválasztása, fűtőelemeknél feszültségmentesítése, nyomásmentesítés stb.). Megjegyzés: mozgó géprészek tehetetlenségéből fakadóan a leállás elhúzódhat ennél a leállítási kategóriánál.
1. leállítási kategória: a gépi működtetések vezérelt leállítása, majd az energiaellátás megszűntetése ( hatjásvezérlőknél SS1).
Az SS2 nem engedélyezett!
A vészleállító eszköz visszaállítását követően a gép nem indulhat meg, veszélyes szituációk nem léphetnek fel. A visszaállítás után a gép csak indíthatóvá válhat. Azt, hogy a vészleállítás után a vezérlőrendszert kell-e ezen felül még nyugtázni, azt vagy a kockázatértékelés vagy a gépre vonatkozó C típusú szabvány adja meg.
Megbízhatóság
A vészleállító biztonsági funkció tervezésénél, a funkciót megvalósít áramkört is a várható kockázatnak megfelelően kell kialakítani, felépíteni. Az áramkör megbízhatóságára vonatkozó jellemző az MSZ EN ISO 13849-1:2016 szabvány szerinti PL teljesítményszint. A PL teljesítményszint a-tól e-ig terjed, mindegyik szinthez diszkrét meghibásodási valószínűség tartozik. Azt, hogy milyen PLr-t (megkövetelt teljesítményszint) kell elérni, vagy az adott gépre vonatkozó C típusú szabvány adja meg, vagy a kockázatelemzés eredményének kell lennie.
Mindenesetre, az ISO 13850 szabvány csak annyit kíván, hogy legalább PL=c (vagy SIL1) legyen elérve, ami azt jelenti, hogy az alapvető biztonsági követelményeknek megfelel az eszköz, és az áramköri elemek nagy megbízhatóságúak. A PL=c teljesítményszintű áramkörök egycsatornás áramkörök, diagnosztika, redundancia nélkül. Ilyen tipikusan egy öntartó áramkör, aminek az elején egy NC vészleállító nyomógomb van szerelve.
Az alábbi áramkör egy PL=c-nél nagyobb teljesítményszintű vészleállító funkciót mutat be 0. kategóriájú leállítási kategóriával (STO). (A 0VDC potenciál földelése megfigyelhető K2-nél)
A vészleállító eszközben található érintkezőknek közvetlen nyitási műveletűnek kell lennie: NC érintkezőket vagy pozitív nyitási műveletű eszközöket kell használni. Ennek oka, hogy az NC érintkező közvetlen kapcsolatban van a működtetőelemmel, illetve hogy ezek ún. hiba-kizártak: ha a nyomórugó eltörik az érintkezőben, azzal bontja az áramkört, azaz ha meghibásodik az eszköz, akkor se fog téves jelet adni a vezérlésnek.
KIALAKÍTÁS
A vészleállító eszközök kiválasztásánál figyelembe kell venni a gép használati, kiszolgálási módjait, a kezelőszemélyek által elfoglalt munkaállások helyét, azt, hogy lehetséges-e az eszközök téves működtetése, hol léphet fel veszélyes szituáció, honnan lehet a legkönnyebben elérni azokat. Ez is, a kockázatértékelés eredménye kell, hogy legyen.
Szabály, hogy vészleállító nyomógombot minden egyes kezelőpulton, kezelőegységen el kell helyezni. Az eszközöket könnyen elérhető helyre kell szerelni, a szerelési magasság 0,6m – 1,7 m között legyen, a pedálokat rögzíteni javasolt a padlószinten. Ha a gombafejű nyomógomb kulcsos oldású, akkor ügyelni kell arra, hogy a kulcsot eltávolítsák a kézsérülések elkerülése miatt (rácsap a kulcsra). A téves működtetés elkerülése miatt alkalmazott burkolatok, gallérok kiválasztásánál vagy kialakításánál figyelembe kell venni azt, hogy ez az intézkedés ne akadályozza meg az eszköz működtetését vagy egyáltalán a felismerését.
A vészleállító eszközök működtetőjének színe VÖRÖS, és ha van háttere, annak SÁRGÁNAK kell lennie. Húzókötél vagy rúd esetén a háttér nem biztosítható, ilyen esetekben a vörös színjelölést vagy vörös/sárga zászlókat szokták alkalmazni.
A vészleállító nyomógomb felirattal vagy szimbóummal való azonosítása nem javasolt: a sárga háttéren a vörös működtetőelem egyértelműen azonosítja az eszközt. Ennek oka, hogy ha azonosítják az eszközt pl. felirattal, szimbólummal, fennállhat a működtetés késleltetése, amíg a kezelőszemély elolvassa vagy értelmezi a szimbólumot.
További részletek az MSZ EN ISO 13850:2016 hivatkozási számú szabványban található, vagy keressenek minket!
2018.01.07.